
















Elérkezett ez az idő is, elballagtam az általánosból. Fel voltam készülve hogy fogok sírni picit, ahhoz képest viszont egész jól tartottam magam. Nem minden ajándékot sikerült átadnom még, a tanáriba viszont fel kellett mennem és mondta Ilike néni hogy menjek már oda... kaptam Tőle egy szál rózsát! Azt mondta hogy én vagyok 2. diákjuk, aki túlnőtte őket, mert bizony a gyöngyfűzést itt kezdtem el. Nagyon jól esett ezt hallani. Judit nénitől is kaptam ajándékot, gyöngyöt és egy kis telefondíszecskét gyöngyből, valamint egy levelet. Utána pedig bementünk a termünkbe, amit a tesómék nagyon szépen feldíszítettek, kaptunk tőlük egy tábla csokit és egy szál szegfűt. Aztán bejöttek ők is elbúcsúzni. Na itt sírtam el magam, mert van nekünk egy 4-esünk (nekem még van egy fiú akivel nagyon jóban vagyok), és ebből egy fiú még hetedikes...furcsa lesz hogy nem találkozunk minden nap.
Körbementünk az osztályokban, megkaptuk a virágainkat, lement a ballagás. Kaptam könyvet a jeles bizonyítványért, közösségi munkáért, illetve az Év diákja címet is megkaptam.
Megvártam míg a tesómék végeznek, hogy attól a hetedikes fiútól is el tudjak köszönni. Addig meg a kezembe volt az összes virág, meg a Matyival beszélgettünk még erről-arról. Kijöttek a Petiék, és ő rohant is összeszedni a díszítést, de annyi időt szánt rám hogy elköszöntünk, puszilkodtunk, meg ilyenek.. (még mielőtt valaki többet gondolna, csak barátok vagyunk!!!) :)))
Márkó is adott puszit, Matyi is megvárt így tőle is kaptam puszit.
Nagyon sokan odajöttek hozzám gratulálni mind a bizonyítványhoz, mind pedig hogy milyen csinos lettem! Annyira jól esett!
Itthon pedig megvacsoráztunk, beszélgettünk, nevettünk sokat...
Ez a korszak lezárult, szeptembertől jön egy újabb kihívás! :)